Az alábbi cikk egy szemelvény a szerző Szepesházi András hamarosan megjelenő “Békalábnyomok” című könyvéből. 11 héten keresztül minden hétfőn olvashatsz egy újabb kalandot András tollából. Beharangozó

Békalábnyomok – Hazafelé

Ciklus értékelést politikusok szoktak tartani, így távol álljon tőlem, hogy ezt tegyem, de mégiscsak közel fél évet töltöttem Thaiföldön, és most, hogy órákban is alig mérhető a hazaútig terjedő időm, elkezdtek sorakozni az emlékek a fejemben.

Amiről még nem is meséltem, hogy a több hónapos kemény és jól végzett munka örömére (khmmm… igen, a búvárkodásról beszélek) megajándékoztam magam egy kis nyaralással, és ellátogattam az északi területekre, ahol még mindig a föld műveléséből élnek az emberek, ahol az esőerdő igazi esőerdő, a férfiak igazi férfiak es a toke-gyíkok igazi toke-gyíkok. Ez utóbbiak azzal lopták be magukat a szívembe, hogy az ajtónyikorgásra megtévesztiség hasonló hangokkal kommunikálnak. Amikor az erdőben többen is összejönnek bulizni, az úgy hangzik, mintha egy igen öreg szállodában egy csomó ember főállásban nyitogatná az ajtókat.

Északon mindenki le van lassulva, még a déliekhez képest is. Egy elhagyatott helyen a vendégház tulajdonosának 15 percig tartott felkelni a függőágyból, amikor kértem egy pohár vizet. Neheztelően nézett rám, megkérdezte, hogy biztos akarok-e inni, mert nincs behűtve semmilyen itala, sőt lehet, hogy egyáltalán nincs is vize. Miután ragaszkodtam az álláspontomhoz, kiszolgált, aztán megenyhült, es sokat beszélgettünk. Elmesélte, hogy volt olyan, hogy egy nap 7-8 ember is bejött az éttermébe, de szerencsére nemsokára vége a nagy hajtásnak, jön az esős évszak, és 5 hónapig senki nem fogja zaklatni őt. Csak a szúnyogok vannak egy kicsit sokan, még járni is csak moszkító háló alatt lehet – éppen ezért nem is szokott menni sehova, inkább csak átheveri azt a néhány hónapot.

Thaiföldnek ezer arca van, és mindegyik mosolyog – bár a mosolyok egy része az idegösszeomlás határára tereli az embert. Eszembe jut az egyik kerítő, aki három háztömbön keresztül követett, tömpe ujjaival lapozgatva a színes katalógusát, amit folyamatosan az orrom alá tuszkolt: “You want girl? You want girl? Happy hour now, sir. Pay one, get two.” És amikor mondtam neki, hogy nem kell a nyomorult kínálata, ez csak meg jobban feltüzelte. “OK. We have boys, too. You want old or young boy?”

Akárhogy is, kerítőstül, szigetestül, rizsföldestül, megszerettem ezt az országot. És ha majd nagyon elkap otthon a thai honvágy, akkor balra kis ívben kikanyarodom az Andrássy útra, nejlonzacskóból iszom a kólát, este 6-kor megállok az út közepén a himnuszt hallgatni, chilivel eszem még a somlói galuskát is és nem iszom sört a király születésnapján.

Vagy, még inkább, visszajövök.

Szepesházi András

Előzmények:

- Békalábnyomok – Beharangozó
- Békalábnyomok – Adria – Hétköznapi kihívások
- Békalábnyomok – Adria – Víz alatti paparazzi
- Békalábnyomok – Adria – Adriai delfinparádé
- Békalábnyomok – Thaiföld – A retusált Édenkert
- Békalábnyomok – Thaiföld – Phi-Phi pillanatok
- Békalábnyomok – Indonézia – Lázad a szervezet
- Békalábnyomok – Egyiptom
- Békalábnyomok – Kelet Timor 1.
- Békalábnyomok – Kelet Timor 2.
- Békalábnyomok – Kelet Timor 3.