Valószínű, hogy a világ top 10 merülőhelyeinek egyike ez a kis 12 ha alapterületű, trópusi kis szigetecske, amely Malajziához tartozik és Borneótól 50 km-re fekszik. Még a híres óceánográfus Jacques-Yves Cousteau fedezte fel a 80-as évek elején, milyen kincseket rejt ez a kis sziget, és egyszerűen csak így jellemezte: “ Láttam már ehhez hasonlót 45 évvel ezelőtt. De most újra rátaláltunk erre a darab érintetlen művészetre!”

Még annó Bumbi barátom mesélt a szigetről és mutatott csodás képeket, hiszen Ő már többször is járt Sipadanon. Sokszor hallottam, hogy ez a sziget a teknősök otthona és nagyon változatos korall és hal populáció él itt. A 2000-es évek elején meglehetősen sokszor lehetett hallani a Sipadanról a búvárkörökben.

Történt egy sajnálatos incidens amikor is 21 búvárt raboltak el szélsőségesek a szigetről, ezt követően 2004-ben, amikor a 80-as évektől itt működő búvárbázisok bezárását rendelték el és előírták az eredeti állapotok helyre állításást. Ezek után az itt működő bázisok többsége a közeli MABUL és KAPALAI szigetekre költözött, és volt akiknek ez a búvár üzletének a végét jelentette. 2008-tól újabb változás történt, a sziget Nemzeti Park lett, és 120 búvárra korlátozták a naponta merülők számát, akik a környéken működő 10 búvárbázis között oszlik el, és ez igen komoly visszaszorítás.

Elutazásom előtt nem sokkal olvastam egy felmérést miszerint, a szigorítás jót tett az itt élő bioverzitásnak ,mivel a halak száma nőtt ,és néhány helyen a korallok is “visszatértek”!

Elgondolkodok, ahogy itt ülök egy szafari hajó fedélzetén a Vörös-tengeren, a Hurghadától nem túl meszi Shaab el Erg zátonyon horgonyzunk ami régen a delfineikről volt híres.. De jelenleg 12 db napi hajó hozta ki vendégeit és kissebb fajta zsibvásár hangulatot áraszt a hely.. Régen csak szafarihajóval lehetett itt találkozni általában az Északra tartó túrák első merülőhelye volt, most meg…….. Sokszor fájdalmas a megszorítás és áldozatokkal jár, de néha valóban elgondolkodtató sikerül ezt a vízalatti csodát megőríznünk a jövőnek??? Olaj, lehalászás, rombolás, dinamitos halászat… emberek… már nem tudom egyre kevésbé hiszek benne…

MABUL

Ilyen előzményekkel vár ránk Sipadan vagyis, Mabul ahol a szállásunk lesz. Utunkat Kuala Lumpur-i megállóval kezdjük. Érdemes 1-2 napot rászánni erre a metropoliszra, és átértékelni az eddigi elképzeléseineket a fejlődő ázsiai országokról kialakult képben. Mindenképpen tekintsünk meg, a híres Petronas-tonyokat, a TV toronyból a kilátást a városra, és a hindu vallási helyet a Batu-barlangot.

Kora reggel indulunk 3 órás belföldi járattal Borneóra, ami a világ 3. legnagyobb szigete és lakhelye, a földünkön már ritkán látható orángutánoknak. Tawau-ba érkezünk ahonnan 45 perces busz transzferrel érünk el Semporna kikötőjébe, ahonnan a hajóval folytatjuk utunkat. A transzfer kb 45 percet vesz igénybe gyorshajóval, ami igen kellemes enyhülést ad a 38 fokos melegben. Ahogy közeledünk a látvány lenyűgöző. A sziget körüli korallzátony türkizkékre festi a tengert, a fehér homokkal borított partot pedig pálmafák határolják.

Közeledünk a mólóhoz ahol a bázisunk lesz 8 napon keresztül. Mi, a Sipadan Water Village-et választottunk, az egyik legrégebbi mabuli bázist, amely a korall zátony fölé emelkedve fantasztikus látványt és elhelyezést nyújt az ide látogatóknak. Ahogy közeledünk a kis bungalokhoz a stéget gyönyörű virágcsodák határolják. A tereszra kilépve hihetetlen látvány fogad, a végtelen kék éden és a horizonton egy sziluetett látok, ez már pedig SIPADAN lesz. Még csak kora délután van így megejtjük a check dive-ot a házizátonyon. A szírt bejárata közvetlenül a búvárbázis mólójáról nyílik, igen kényelmes lehetőséget nyújtva a vízbejutáshoz. Mabul élővilága nagyban eltér a távolabbb eső Sipadantól. Itt nincsennek nagy falak, leszakadások és nincs igazán nagy esélyünk nagytestű élőlényekkel való találkozásra. Itt a fő látványosság a makro világ. Szellemtűhalak, orángután rák, békahalak és a különlegesebbnél-különglegesebb élőlények sokasága bukkan elő, gyakorlatilag a szobánk előtt… Ami még különleges és ezidáig szokatlan volt, hogy minden merülésnél jó pár teknőssel találkoztunk, néha táplálkoztak vagy csak félálomba pihentek az ajzaton. Némileg elővetítve mi is várhat ránk a következő merüléseken. Szerencsénk van már másnap tudunk menni Sipadanra – mert kaptunk engedélyt – így némi izgalommal várom a holnapot. A lemenő nap fényében még egy utolsó pillantást vetek az ablakomból a távolban lévő kis szigetre és már alszom is..

Sipadan

Korán ébredek, szerencsére a fotós felszerelésem már bevetésre készen áll, egy gyors és könnyű reggeli és már indulok is a bázisra. A csapat többi tagja már a mólón készülődik, a gyors hajóba is bepakolta a személyzet a felszerelésünket. Pár perc múlva már siklunk is a tükörsima vízen a kis sziget felé, amelyhez a felkelő nap fényében egyre közelebb és közelebb kerülünk. Alig 20 perccel később éphogy elhagytuk a Mabul szigetet, már ott állunk Sipadan egyetlen kikötőpontját jelentő mólón.

Meglepő látvány fogad, a szigeten fegyveres katonák állnak a pálmafák árnyékában, fekete bakkancsuk a fehér homokba süllyed, meglehetősen nagy a kontraszt a paradicsomi körülmények és a gépfegyver között. Már venném fel a búvárruhámat amikor a vezetőnk szól, hogy várjunk, mert regisztrálni szükséges. Kiszállunk, kis házban egy gyors nyomtatvány kitöltése után már ismét a hajónkba ülünk. A merülésünk a leghíresebb helyen lesz, a Barracuda Pointon, hajónk kb 50 méterre távolodik el a mólótól némi meglepetéssel konstatálom, hogy csak ilyen közel, de inkább készülődök, hogy a saját szememmel lássam amiért ide utaztunk. A víz ahogy lesüllyedek több mint kellemes, pontosan 30 fokos, a látótávolság szinte végtelennek tűnik, ahogy a sekély türkizkékből a mélység felé sötétkékbe megy át. A merülésünket a zátony tetején kezdjük 10 méteres mélységben a széléről letekintve szinte függőleges a leszakadás kb 40-50 méteren keresztül, majd enyhén lejt tovább, ki tudja meddig…. Ideális hely gondolom, hogy különböző nagyobb testű nyíltvizi fajokkal találkozhassunk… A lassú áramlás ideálisan viszi tovább a csoportunkat a nyílt víz felé, eltávolodok a faltól kissé a kékben hátha találkozok valami “érdekességgel”, várakozásomat siker koronázza pár fehér foltú szirtcápa úszkál még álmosan az éjszakai vadászat fáradalmait pihenve a könnyű áramlásban. Nem engednek közel magukhoz így nem készítek képet róluk most. A zátony keleti irányba fordul, ezek a kiszögelések ideálisak, hogy a halak nagyobb csoportokba tömörüljenek. Ahogy vártam, egy óriási barracuda raj fogad. Szinte ameddig a látótávolság engedi mindenhol a csoport tagjait vélem felfedezni. Áramlás van, ha nem is erős, így a raj most nem veszi fel a látványos “tornado” formátumot, inkább elnyúlóan kígyózik végig a zátony különböző mélységen. A távolban egy két árnyat látok, fehérfoltú és szürke-szírt cápák járőröznek a teritóriumukon. Szép lassan tovább indulva már enyhe hiány érzetem van, hisz SIPADAN-t a teknősök otthonának is mondják és még egyetlen egyet sem láttunk. A kérésem nem várat sokáig magára… egy hatalmas zöld teknős tűnik fel aki komótosan úszkál a langyos vízben.

A merülési időnk a végéhez közeledik a 70 perc gyorsan elszaladt és már a tűző napsugarak melegítenek a felszínen, mialatt a hajóhoz úszok. Az élmények a csapat tagjait teljesen felvillanyozták és így megbeszéljük, hogy másnap nagyon korán a vízbe fogunk menni napkelte előtt és nem utolsó sorban a többi búvárt megelőzve. A vezetőnk is helyesel, és egy különleges látnivalóra hívja fel a figyelmünket a Duzzadtfejű papagájhal (Bolbometopon muricatum). Ezt a különleges fajt, már ismerem Szudánból, ami eltér az eddig megismert a zátonyok közelében lakó papájhalaktól akik egész nap az éles “csőrükkel” a korallpolipok után kutakodnak. A legfőbb különbség a mérete, ami elértheti a több mint egy métert a súlyuk pedig közelít az 50 kg – hoz! Ami még igen látványossá teszi az, hogy ezek a nagyméretű halak csoportba verődve úszkálnak a zátonyok környékén. Képzeljünk el egy 30 fős egyedszámú rajt ahol a legkisseb is 80 cm! Egy probléma adódott, hogy az eddigi találkozáim során igen félénknek bizonyultak és nem igazán sikerült jó felvételt készítenem.

Nagy várakozással indulok reggel, még sötét van ahogy a csónakunk kifut a mabul kikötőjéből. Ahogy közeledünk már pirkad, sajnos a regisztrációt most sem ússzuk meg. A vezetőnk a zátony tetejét fürkészi, légzőcsővel már 10 perc eltelik amikor int, hogy megvannak és már veszem is a felszerelésem és indulok is. Egy 15 fős csoport közepén találom magamat, próbálok az elejére kerülni és valami jó pozíciót keresni hogy megfelelő képet tudjak készíteni. Meglepően veszem észre, hogy az itt élő példányok nem annyira félénkek, mint a Szudánban eddig megismertek. A halak pár együtt töltött perc után, szép lassan nagyobb sebesség fokozatra kapcsolnak és eltünnek a látóhatáron….

A csoportom többi tagja a zátony mélyebb részére sülyed, én viszont egy új témát vélek felfedezni, így maradok a sekéklyben a zátony felső részén kb. 10 m-en. A Nagyszemű-tüskésmakrélák (Caranx sexfasciatus) csoportja kezd szép lassan a mélyebb vízekből a zátony tetéjén gyülekezni, lehet hogy ők is a reggeli napfényt keresik, és kicsit feltőltődnek a melegebb vízben… Lelapulok és várok, nem kívánom szét riasztani őket, hisz nekem a képre valami formációra van szükségem, nem mindenhol elhelyezkedő halak sokaságára. Pár perc várakozás alatt a vakuim teljesítményét lejjebb állítom, hisz az ezüstösen megcsillanó halakhoz kevesebb megvilágítás is elegendő. Szép lassan közelebb húzodok szinte a korallok szintjén “kúszok” szép lassan, csendben nehogy megzavarjam.

Az erőfeszítéseim sikkerrel járnak és a megfelelő pillanatban a megfelelő helyre sikerült lopakodnom. A makrélák csoportja egy tökéletes formációt vesz fel. Az egész mint egy ezüst gömb csillog, a felszín és a zátony behatárolja a formációt és a reggeli napsütés tökéletessé teszi a hátteret. Pár kockát sikerül készítenem majd, az ezüstgömb egy csepfolyós higannyá alakulva szinte lefolyik a mélybe és a makréláim feloldódnak a kékségben…

Nagyon kellemes 7 napot töltöttünk a bázison és a környék merülőhelyein. Az utolsó merülésemen a szigeteknél elgondolkodttam, hogy megéri-e a néha kellemetlenséget okozó szabályozások, amik hosszútávon a vízalatti világ megóvását segítik és nem utolsó sorban, hogy a búvároknak alkalmuk legyen 10 év múlva is megtekinteni ezt a csodát, és ne csak a régi képekből írásokból a képzeletünkben emlékezhessünk milyen is volt.

Selmeczi Dániel