Élményfüggő vagyok. Elképzelni sem tudtam volna, hogy egyszer részt tudok venni egy olyan utazáson, ahol minden este úgy fekszem le, hogy azt gondolom: ezt nem hiszem el, ilyen nincs.

Ráadásul úgy, hogy mindenből kapok egy kis- nem akármilyen – ízelítőt.

A világ egyik legdinamikusabb fejlődő metropoliszában: Kuala Lumpurban vacsorázom kétszázvalahány méter magasan egy forgó étteremben.
Aztán lerepülünk egy búvár bázisra, Mabulra, egy szigetre, ami úgy néz ki, mint amilyeneket a James Bond filmekben látnék, ha nézném őket
Mindenki egy külön házban lakik -a vizen. Na ne! Már hazajöttünk és még most sem hiszem!
Merülések Sipadanon, a világ egyik legszebb merülő helyén, közben a bázison olyan kaja…hmmmm….
Aztán az esőerdő, az orrunk előtt fürdőző elefántokkal, az ugráló majmok, a levegőben repülő csodák, öt óra a folyón a dzsungelben…és így tovább.

Sorolhatnám végtelenségig a hihetetlen helyzeteket, hogy hol laktunk a dzsungelben, az orángutánokat, a szandakani halpiacot, végül, persze csak az íze miatt, megnéztük Kairóban a Piramisokat.

Hosszú idő kell feldolgozni mindezt. És ez az egész ment, mint az óramű. Sehol semmi csúszás, idegeskedés, feszkó. Lazán, röhögve, jókedvűen faltuk az élményeket. Nem is értem. Te Dani! Nem lehet, hogy meghipnotizáltál minket és mindezt csak álmodtuk?

Utaztam már rengeteget, de hogy így nem létezik utat szervezni, az biztos. Viszont ha legközelebb hipnotizálsz, szólj!!!! Addig is köszönöm ezt az egész csodát!

Kánya Kata (Színművésznő)

A következő malajziai túráról érdeklődj e-mailen!